Versenykor megadott kulcsok:
Team Jacob, görkori verseny, C-vitamin, cukorborsó, kalózok
link 1: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mass_Effect
link 2: http://masseffect.wikia.com/wiki/Mass_Effect_Wiki
Egy álom, amelyért érdemes meghalni
A völgyben fekvő éjszakai város fényjátéka ennyi év után is lenyűgöző volt. A hatalmas felhőkarcolók neonban úsztak, a légikocsik fényszórói folyton változó sávokat húztak a levegőben. A várostól nem messze egy hatalmas Kaszás lépkedett lustán a csápjain. Itt, a Földön, Shepard otthonában, de még az egész galaxisban is hétköznapivá vált a látványuk a háború óta.
Tali magába szívta a látványt, majd visszament a hálószobába. Időközben Shepard is felébredt, az ágyból figyelte őt.
– Nem tudsz aludni?
– Még mindig szokatlan az enviroruha nélkül. Védtelennek érzem magam, és a régi ösztönök visítanak, hogy sürgősen vegyem fel.
– Nocsak, nem érzed magad biztonságban mellettem? – húzta fel a szemöldökét Shepard.
– Ha a Kaszások megint ki akarnának irtani minket, sehol máshol nem érezném magam nagyobb biztonságban – felelte Tali nevetve, miközben visszabújt az ágyba.
– Jó ötlet az enviroruha nélkül kimenni a szabadba? – kérdezte Shepard. Arcán az aggodalom jelei mutatkoztak.
– Ne aggódj! – mondta Tali, és közelebb húzódott – Most már napokig kibírnám nélküle, mielőtt bármi bajom lenne. Odahaza, a Rannochon pedig szinte már nincs is szükségünk rá. A kvariánok megpróbáltatásainak vége.
Shepard szorosan átölelte és megcsókolta. Együtt nézték az ablakon át a csillagokat és a város beszűrődő fényeit. Talinak eszébe jutottak a közös kalandjaik. Saren üldözése, hogy megakadályozzák a Kaszások megérkezését. A Begyűjtők felkutatása, akik egész emberi kolóniákat raboltak el. És maga a Kaszások elleni háború, amikor megérkeztek.
Shepard megszervezte a legnagyobb flottát, amit a galaktikus civilizáció valaha látott, és a Földnél megütköztek a Kaszásokkal. A Tégely, a titkos fegyverük, amely számtalan, korábban a Kaszások által kiirtott faj ismerete alapján készült, működött. Rácsatlakozott a Fellegvárra, és valahogy felszabadította a Kaszásokat egy közös tudat alól, ami 50.000 évente az intelligens fajok elpusztítására utasította őket. Mindezt pedig Shepard tette lehetővé, akit az utolsó összecsapás után, a Fellegvár romjai között találtak félholtan. Nem emlékezett, hogy csinálta.
– Tudod – törte meg a csendet Shepard –, jöhetnél gyakrabban! Nagyon hiányoztál.
– Ahogy te is. De nem könnyű az öt admirális egyikének lenni. A népemnek szüksége van rám.
– Ahogy nekem is.
– Tudom. Keelah se’lai.
– Keelah se’lai.
***
– A görkorcsolya verseny nyertese pedig nem más, mint Shepard – jelentette ki Dr. Brynn Cole.
A győztes taps kíséretében vette át a díját, egy pulóvert, melynek a hátán a Normandia látható. Talit büszkeséggel töltötte el, hogy a szerelme megnyerte a versenyt, még ha csak egy baráti szórakozásról is volt szó. Ő maga is kipróbálta a görkorit, de vagy nem érzett rá, vagy nem kvariánnak való sport. Ezért ahelyett, hogy ő is megmérettette volna magát a Normandia egykori legénységével, inkább Brynn kislányával mulatta az időt. Az elragadó kis teremtés imádta az apját. Az alkalomra adott is neki egy pólót, amire nagy gonddal festette fel a TEAM JACOB feliratot. Apja pedig büszkén viselte ezen a napon.
– A fenébe is, egy ilyen nekem is kell! – kiáltott fel Vega, aki Tali mellett ült.
A termetes ember még a Kaszás háború idején csatlakozott a Normandia legénységéhez, és bár a sok izom mellé kevés ész társult, pótolhatatlannak bizonyult a háború során. Itt volt még Jacob, az ex-Cerberus ügynök, a családjával, Liara, a proteánok szakértője, az aktuális Árnybróker és Dr. Chakwas, a Normandia orvosa. Egyedül Ashley, Vega újdonsült felesége nem érkezett még meg. A többiek – akik még élnek – túl elfoglaltak ahhoz, hogy most itt legyenek. És ahogy telnek az évek, egyre nehezebb lesz ezeken az összejöveteleken megjelenni. A háború után mindenki élete megváltozott, más felelősség nehezedett rájuk, új dolgoknak kellett megfelelni.
– Gratulálok bajnokom! – mondta Tali, ahogy Shepard leült mellé, majd megcsókolta.
Az összejövetel miatt ma még nem hordja az enviroruhát, de holnap már jobban jár, ha felveszi. Kellemetlen lenne megbetegedni, amíg itt van a Földön.
– Nos, ha már úgyis ünneplünk, mi lenne, ha ennénk hozzá valamit? – kérdezte a társaságtól Shepard.
A helyeslő moraj hallatán kiment Liarával és Jacobbal a konyhába, majd néhány tálcával tértek vissza. Amikor elhelyezték őket az asztalon, Tali rögtön felismerte az ételt.
– Sushi!
– Bizony! – reagált Shepard, miközben az egyik tálcát Tali elé rakta. – Ez turián sushi, kifejezetten neked. Kvarián változatot sajnos még nem árulnak.
– Majd ha végre rendesen tudunk halászni, talán tudunk exportálni egy kis halat. Addig is be kell érnem a turiánokéval. Remélem, ez a sushi bár egyben maradt!
– Hé, megtanultam a leckét! Ha Joker hív sushi bárba, akkor azt biztosan egy gonosz klónom szervezi, hogy átvegye a helyemet. – Shepard válaszát hangos nevetés kísérte.
– Én Tali nénivel akarok enni! – kiáltott fel Jacob lánya.
– Akkor gyerünk cukorborsó, siess, mielőtt Shepard elfoglalja a helyedet! – válaszolt az apja. – Csak arra figyelj, hogy ne az ő tálcájából egyél! Nem tesz jót a gyomrodnak.
A kis lurkó hatalmas mosollyal az arcán rohant át a szobán és ült le Tali mellé, aki így kénytelen volt párja nélkül enni. De nem bánta ezt a kis változatosságot. A kislánnyal egyre jobban összebarátkoztak az utóbbi időkben.
Amikor végeztek az evéssel, Jacob lánya kiszaladt a szobából, és egy papírlappal a kezében tért vissza. Tali kíváncsian nézett rá, amikor átnyújtotta neki a lapot.
– Ezt neked rajzoltam.
– Ó, köszönöm szépen! – felelte Tali, miközben átvette az ajándékát. Meglepődött, amikor magát látta viszont rendkívül élethűen. – Ez nagyon szép! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy.
– Nagyon jól rajzol – szólt közbe Brynn, az anyja. – Azt tervezzük Jacobbal, hogy művészeti suliba adjuk be.
Tali egy újabb köszönet közben átölelte a kislányt. Ekkor kinyílt az ajtó, és Ashley lépett be.
– Végre! – kurjantott Vega. – Már azt hittem kalózok, vagy zsoldosok tartottak fel útközben.
– Ami azt illeti, mindkettő – válaszolta nevetve Ashley, egy csók kíséretében.
Miután mindenkinek köszönt, elfoglalta a helyét a férje mellett, és ő is hozzálátott a sushievéshez és a társalgáshoz. Felemlegették a régmúlt időket, amikor még mindannyian a Normandián utaztak, hogy a galaxis megmentéséért és a túlélésért küzdjenek.
Egy idő után a nosztalgikus hangulat alábbhagyott, és ismét az aktuális, hétköznapi témákra terelődött a beszélgetés. Ekkor Ashley váratlanul felállt, mondván, hogy fontos bejelenteni valója van.
– Gyereket várok.
A kijelentés mindenkit meglepett, de főként Vegát. Míg mindenki gratulált Ashleynek, ő csak tátott szájjal ült. Mikor már csak ő maradt utoljára, odament a feleségéhez, és hosszan csókolóztak. Tali irigyelte őket.
***
Tali és Shepard a parti nyomait igyekeztek eltakarítani az este. A bútorok már visszakerültek a megszokott helyükre, az edények a mosogatógépben, a szemét összegyűjtve. Amikor Tali úgy érezte, hogy belefáradt a takarításba, leült a kanapéra és a Jacob lánya által készített rajzot nézegette.
– Kíváncsi vagyok, kitől örökölte – szólalt meg mögötte Shepard. – Nem tudok róla, hogy a szülei ilyen jók lettek volna.
– Ki tudja?
– Lehet jobban jártak volna, ha te vagy a keresztanyja.
– Ismered Jacobot. A Cerberus pompomlányt mindig is jobban kedvelte.
– Még mindig neheztelsz Mirandára? – kérdezte Shepard, miközben egy sörrel a kezében Tali mellé ült.
– Dehogy is! Inkább csak ráragadt. Jack is így hívja. Na, ha valaki neheztel rá, az ő!
Tali letette a rajzot az asztalra, majd közelebb bújt Shepardhöz.
– Gondolkoztam.
– Miről?
– Gyereket szeretnék – felelte Tali, miközben Shepard szemébe nézett.
– Tali – rázta a fejét Shepard – Tudod, hogy nekünk nem lehet.
– Tudom. Te ember vagy, én kvarián. Ráadásul nekem dextro-proteinjeim vannak. Még egymás ételét se tudjuk megenni egy gyomorrontás nélkül. Bezzeg, ha aszári lennék, még a gyerek se lenne gond.
– Tali, ne gondolj ilyenekre! Ez csak megnehezíti. Lehet örökbe is fogadni.
– De az nem ugyanaz. Én tőled szeretnék.
Shepard nem válaszolt. Csak a fájdalom látszott az arcán. Lehet ő is gondolt már erre? Hasonló aggodalmak gyötörték? Talán mégiscsak többet kéne találkozniuk. Tali lemondhatna az admirális pozíciójáról, átadhatná valakinek. Shepard pedig… Mit is csinál Shepard? A kérdés élesen hasított a tudatába. Aztán jött a felismerés, hogy ez valójában az ő háza, amit Rannochon építtetett, miután a kvariánok visszatértek szülőbolygójukra 300 éves vándorlásukról. A kép pedig kezdett összeomlani.
***
Tali izzadva ébredt fel. Megint Shepardről álmodott. A Kaszások elleni háborúnak már régen vége, de őt nem tudja elfelejteni. Shepard megcsinálta a lehetetlent. Ez azonban az életébe került. Ráadásul minden megváltozott.
Az összes Kaszás felszabadult egy közös, irányító tudat alól, felhagytak a galaxis intelligens fajainak kiirtásával. Emellett valahogy elmosódtak a határok az organikusok és szintetikusok között. Senki se tudja, pontosan hogyan is történt. Ami biztos, hogy a két teljesen eltérő életforma képessé vált megérteni egymást. De nem csak ők, maguk az egyének is. Végre lehetővé vált a másik érdekeinek a megértése, meg tudták beszélni a dolgokat. Eljött végre a béke kora. Mindezt pedig Shepard tette lehetővé, aki sose tért vissza a Fellegvárról.
Az álmok pedig sokkal intenzívebbek, sokkal valóságosabbak lettek. Tali felkelt az ágyból, magára terített egy köpenyt, majd kiment az erkélyre. A völgyben fekvő éjszakai város fényjátéka ennyi év után is lenyűgöző volt. A hatalmas felhőkarcolók neonban úsztak, a légikocsik fényszórói folyton változó sávokat húztak a levegőben. A várostól nem messze egy hatalmas Kaszás lépkedett lustán a csápjain. Itt, a Rannochon, Tali otthonában, de még az egész galaxisban is hétköznapivá vált a látványuk a háború óta.
Olyan, mint egy álom. Egy álom, amelyért Shepard úgy érezte, hogy meghalni is érdemes.